Nem jó békétlenségben, bizalmatlanságban élni. Sajnos megosztottak vagyunk az országban, a fővárosban és itt a kerületben egyaránt.
Jó lenne változtatni ezen. Mindenkinek megrezdül a lelke, ha egy idős, elesett embert lát. Többségünk jótékonykodik is szívesen.
Élnek azonban olyanok is közöttünk, akik nem fogyatékosok, nem rászorultak – és mégis segítségre szorulnak.
Egy igazi közösségben mindenik figyel a másikra – és ezt a figyelmet kapja majd vissza.
Ennek a közösségnek a megteremtésében komoly szerepe van az önkormányzatnak és a működő civil szervezeteknek – de az egyes embernek is.
Élnek közöttünk olyanok, akik örömmel vennének részt egy-egy család napi gondjainak megoldásában, az otthona falai közé zárt idős vagy beteg ember fizikai, lelki gondozásában, vagy egy kis „ezermesteri” segítséget nyújtanának szívesen.
Tudjuk, hogy kik azok, akik a jól szövött szociális háló igénybevétele ellenére sem képesek saját lábukon megállva beilleszkedni egy nagyobb közösségbe, de nem tudjuk, hogy kik azok, akik képesek magukból másoknak is adni.
Jó lenne megtalálni őket és általuk egy mentor hálózatot kialakítva, beszőni kerületünk szövetébe az önkéntes segítés, a laikus gondoskodás színét.
Az úgynevezett mentor –hálózat kialakításával elérhetjük azt a célt is, hogy szociális rendszerünk hatékonyabb, célzottabb legyen.
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi
