10 éve vagyok özvegy, aki egyedül neveli mozgáskorlátozott gyermekét.

2003-ban egy szívinfarktus következményeként rokkantnyugdíjas lettem, majd egy felülvizsgálat eredménye alapján rehabilitálhatóvá váltam.

Ezzel aztán elkezdődött az én kálváriám!

A nyugdíjfolyósító értesített, hogy nem kaphatok rehabilitációs járadékot, mivel engem a férjem után özvegyi nyugdíj illet meg. (Egy gyermek után is megkaphattam az özvegyi nyugdíjat, mert a gyermekem mozgássérült – ha jól tudom, ez egy Vidorné-féle egyéni indítvány eredménye!)

Ez nem csak komoly anyagi hátrányt jelentett, hanem esélyem sem nyílt arra, hogy a munkaügyi központtól megfelelő munkát kaphassak.

Ekkor írtam a Nyugdíjfolyósítónak, és levelekkel kezdtem bombázni különböző fórumokat, képviselőket, érdekvédelmi szerveket. Sajnos, sokan még válaszra sem méltattak, de volt olyan aki annyit válaszolt, hogy ez a törvény jó, csak rám nézve hátrányos.

November végén egy vasárnap délután “valaki súgta”: keressem meg e-mailben dr. Vidorné Képviselő Asszonyt!

Innen gyorsan peregtek az események!

Hétfőn délelőtt a Képviselő Asszony keresett telefonon, hogy pontosítsuk az adatokat. Másnap pedig már a nyugdíjfolyósítótól kerestek, hogy igen, meg fogom kapni az ellátást. Valóban így is lett, még december hónapban kifizetésre került a rehabilitációs járadék, sőt regisztrálni is tudtam a munkanélküli központban. De még egy információt is kaptam a nyugdíjfolyósítótól: “utasítást kaptunk, hogy minden elutasított kérelmet felül kell vizsgálni”.

Ám, ezzel nincs vége a történetnek!

Január végén ismét telefonált a Képviselő asszony, hogy megérdeklődje: minden a helyére került-e? Lezártnak tekintheti-e az ügyemet? Én azt hiszem kis hazánk, akkor lehetne igazán boldog, ha minden képviselő és minden ember így végezné a munkáját! Ennyi lelkiismeretességgel, és ennyi emberséggel!

Kívánom, hogy még sokáig tehessen az emberekért, sokáig legyen a parlamentben!

Munkájához pedig sok sikert és jó egészséget kívánok!

Tisztelettel: Gné Horváth Katalin